Mesemalom

Bogi hol az ajtóra meredt, hol a répadarabokra, amelyeket anya színes kistányérban tett le Bogi asztalára.

- Gyere ki, Zorka! Anya már rég kiment - suttogta. - Segíts megenni a répát! Egyedül nem bírom!
- Hagyd! - legyintett Berta. - Tegnap is otthagyta!
- Hogy?! Anya tegnap is hozott? Mikor? Nem is vettem észre...
- Akkor hozta, amikor az óvodában voltál.

Bogi szótlanul állt és töprengett. De hát minek hoz anya répa rágó rudacskát, amikor tudja, hogy az óvodában vagyok?! A répa csak frissen jó. Már ha lehet rá olyat mondani, hogy jó, mert nem könnyű óvodást találni, aki a nyers répát jó étvággyal megeszi. Legfeljebb, ha börtönbe zárják. Ott is csak akkor, ha a rácsokat répából faragták. De anya valami olyasmit mondott, hogy a gyerekek nem kerülhetnek börtönbe. Huhh, fejezte be a fárasztó gondolkodást, megmenekültem.

- Zorka! Gyere már elő! - vakkantott Zsutek. - Nem hallottad? Bogi szólít!
- Mi a fene ütött ebbe a nyúlba? - ingatta a fejét Berta. - Itt nekem nem tetszik valami. Nagyon nem tetszik...

A polcon mocorgás támadt. Zorka újra megjelent, oldalán Bogi kistáskája lógott.

- Nahát! Már azt hittem, nem is hallod, amit mondok... - sóhajtott fel Bogi.
- A nyulak hallása kiváló - válaszolta Zorka. - Hogy feltételezhetsz ilyet?
- Hát úgy, hogy hiába szólítottalak, nem jöttél elő. De ha nem a füleddel van baj, akkor mivel?

Zorka lehuppant a polc szélére, nagy fejét szomorúan előre lógatta.
- Hiányoznak... - mondta szomorúan. - Nem gondoltam volna, hogy így lesz, de nem tagadhatom tovább.
Bogi barna szeme kikerekedett, mint a nap korongja.
- Zorka, te miről beszélsz?!
- Vagyis inkább kikről? - vakkantott bele a csendbe Zsutek. - Azt mondta, hogy hiányoznak...

Zorka szeme elvörösödött, és a következő pillanatban hatalmas könnycsepp pottyant a földön heverő lexikonra. Az elsőt követte a második, míg végül a könyv fedelén úgy kopogtak a cseppek, mint járdán a záporeső.

Bogi a polchoz ugrott.

- Így tönkreteszed az állatos lexikonomat! - magyarázta a megszeppent nyúlnak. - Tessék! Itt egy papírzsebkendő! Hagyd abba a hüppögést, fújd ki szépen az orrod, és meséld el, hogy mi bánt. Néma nyuszinak Bogi sem érti a szavát! - mosolyodott el, és óvatosan végigsimította Zorka puha fülét. - Nem kell félned, nekünk mindent elmondhatsz! - mutatott Berta és Zsutek felé.
A két plüss megkövülten állt az ágy tetején.
- Mi a barátaid vagyunk, és segítünk, ha tudunk! - folytatta Bogi, és puha tenyerével tovább simogatta Zorka fejét.

Zorka lassanként abbahagyta a sírást, kifújta az orrát, és a taknyos papírzsebkendőt Bogi felé nyújtotta.

- Tessék, visszaadom! Köszönöm szépen!

Bogi fején átvillant, hogy az ilyesmit nem illik visszaadni, de most nem akart veszekedni Zorkával. Fő a békesség, és hogy végre kiderüljön, mi a baj.

- Szívesen! - biccentett Bogi. - Kérlek, mesélj!!

Zorka nagyot sóhajtott, és belekezdett a mondókájába.

- Hiányzik a banda! - bökte ki.