Mesemalom

Eljött az este. A csillagok ma is szorgalmasan dolgoztak, gyorsan pihenni küldték a napot, és aranytól csillogó fekete bársonnyal húzták körbe a sápadt égboltot. A Hold is félretette lustaságát. Előkapta sarlóját, büszkén felemelte, hogy magasan tündököljön az éj fekete tengere felett.
Luca az ablakban ült. Izgatottan dagasztotta apró mancsának karmait az ablakpárkányon, ahonnan már rég lepergetett a fehér máz.
- Már biztosan elaludtak! - nyávogott fel Luca. - Gyere Laci, menjünk! Lepjük meg őket! Mindig azt mondják, hogy nem veszik hasznunkat a ház körül. Nem járunk el egerészni. Most majd meglátják, mire képes két nagyszerű macska! Mutassuk meg nekik, hogy igenis meg tudjuk csinálni! Indulás egerészni! - húzta ki magát hátsó lábára ereszkedve.
A törékeny macskalány, kinek az éjszaka fényei lilásra festették fekete bundáját, most hátranézett.
- Alszik! - komorodott el. - Folyton alszik! Tudnám, minek nekem tesó, ha átaludja az egész életet!
Laci ügyet sem vetett Luca zsémbelődésére. Fáradtan sóhajtott, s még szorosabb gyűrűbe tekeredett kedvenc szőrmók ágyában. De Luca nem hagyta magát. Egyedül mégsem mehet éjszakai vadászatra, gondolta.
- Kelj fel! - nyávogott bele jó közelről Laci fülébe. - Azt ígérted, hogy ma feljössz velem a padlásra egerészni!
Luca nagyon jól tudta, hogy kell olyan kellemetlenül nyávogni, hogy Laci nyomban felébredjen.
- Kelj már fel, na! A gazdák hortyogása már a szomszéd házig elhallatszik.
Laci nagyot ásított, és végre nehézkesen felemelkedett. Hasa a fekhelyet súrolta.
- Jaj, Luca! Miért nem bírsz már egyszer nyugton maradni?! Tudd meg, megkértem Hold Apót, ébresszen fel, amikor erre jár!
- Azt ugyan várhatod! A te Hold Apód már réges rég az ég kupolája alatt trónol. Nem emlékszel?! Megbeszéltük, hogy ma éjjel végre felmászunk a padlásra. Megmutatjuk a gazdáinknak, hogy tudunk egerészni.
Laci sóhajtott.
- Igen, tudom. Abban reménykedtem, hogy elfelejted - húzta be a nyakát. - Jól van, na, ne harapd le a fejem! Nem bánom, mehetünk! De egy kicsit még várj. Megéheztem, ennék pár falatot.
Luca méltatlankodva járkált fel ás alá, miközben Laci komótosan tömte a pocakját.
- Hagyjál már valamit nekem is reggelire! - szikrázott Luca szeme. - Gyere, induljunk!
Laci bólintott, de azért még a tálka előtt ülve nyelte le az utolsó falatot.
- Indulás! - mondta Laci a tőle telhető legnagyobb lelkesedéssel. - Megnézted már, hogy nyitva maradt-e az ablak?
- Igen! - bólintott Luca. - Ellenőriztem! Résnyire ugyan, de nyitva van.
A két cica szorosan egymás nyomában indult el a gazdák hálószobája felé. Hold Apó bekandikált a szobába. Jókedvében a padlóra egy dagadt és egy nyeszlett macska árnyékát festette.
- Óvatosan! - suttogta Laci. - Fel ne ébredjenek!
- Nyugodj meg, még egyszer nem fogom leverni a cserepes virágot az ablakpárkányról! - mérgelődött Luca.
A hálószobában papa és mama versenyt horkoltak, a két dunyha egyenletesen emelkedett és süllyedt. A macskák felugrottak az ablakpárkányra. Luca nyomban levetette magát a kerti bokrok közé, míg Laci elkeseredetten próbált ájutni a keskeny ablakrésen.
- A fene vigye el! Jobban is kinyithatták volna!
- Könnyebben átférnél, ha diétáznál egy kicsit - kuncogott odalenn Luca, de azért nagyon szurkolt, hogy Laci keresztülpréselje magát.
Végre neki is sikerült, hamarosan lehuppant Luca mellé.
- Hátul megyünk! - vezényelt Laci komoran. - Az egy megbízható útvonal. Úgy értem, kutyamentes.
Antenna farkát határozottan a magasba emelve elindult a ház mögé, oda, ahova papa a lajtorját támasztotta.
- Hű! Milyen távol vannak egymástól a létrafokok! - nyávogott ijedten Luca. -- Remélem, fel tudok ugrani...
- Látod? - nevetett Laci. - A jóltápláltságnak is vannak előnyei. Az én erőnlétemmel mindez gyerekjáték. Tudod mit? - Menj előttem, s ha nem bírod, besegítek!
Luca összeszedte minden erejét, és fokról fokra ugrott. Ám az utolsó akadálynál, ott, ahol a létra a legmeredekebben emelkedett a magasba, hátrakiáltott Lacinak.
- Menj egyedül, Laci! Én nem bírok ekkorát ugrani. Nem maradhatunk szégyenben...
Laci gyorsan felkapaszkodott a létra legtetejére, és mancsát a húga felé nyújtotta.
- Gyere! Csimpaszkodj belém bátran. Felhúzlak!
Luca hálásan szuszogott testvére mellett a létra legtetején. Arra gondolt, hogy legközelebb ő is alaposan megtömi a pocakját, mielőtt ilyen fárasztó útra indul.