Mesemalom

Samu úgy döntött, hogy lesz, ami lesz, bemutatja Borit a családnak. Repesett az örömtől, hogy a királylány kötélnek állt végre, és önként vele tart. Jobb ez így, mint az ódivatú rablás, gondolta mély megnyugvással, miközben a repüléstől kissé szédült Borival a hátán óvatosan szelte az eget. Vigyázva kerülgette a marcona esőfelhőket, és az alacsonyan szálló repülőket.

Bori eleinte erősen markolta Samu pikkelyes nyakát. Ám amikor elérték a kényelmes repülési magasságot, és már szinte úsztak a levegőben, Bori izgalmát felváltotta a csodálat. Elképedt a látványtól. Némán bámulta a hegyek kúpjait, a miniatűr városokat, a magasból ösvénnyé szelídült, kanyargó autópályákat, és a körülöttük lebegő, hófehér felhőpamacsokat. Bárcsak magamhoz szoríthatnék néhányat, gondolta.

Sárkányország fölé értek. Odalenn eltűnt a zöld. Bori gyér növényzetet és komor sziklákat látott. A levegőben keserédes füstszag terjengett.

Samu a barlang mellett szállt le. Éppen ott, ahol Sári dudorászva gyűjtögette a ropogós pitypang leveleket titkos uzsonnájához. A sárkánylány kíváncsian felkapta a fejét, amikor a szárnysuhogást meghallotta. Mikor kiszökött odabentről, azt hitte, senki nem zavarhatja meg. A sárkányok rendes szokása, hogy vasárnap délután a hűvös barlangban heverik ki az ebéd fáradalmait. Különösen nem számított a saját bátyja, akinél lustább sárkány nem akadt a környéken.

Sári hunyorogva végigmérte Samut. Milyen tiszta ma, gondolta, és milyen óvatosan landolt. Máskor felveri az egész környéket. Itt valami nem stimmel. Ekkor vette észre Samu utasát. Ijedtében kiesett szája szegletéből a pitypangvirág. Kikerekedett szemmel meredt a bátyjára, és a hátáról lekászálódó ismeretlenre.

Gondolatai szélsebesen cikáztak. Megelevenedtek fejében ük nagyapja képeskönyvének lapjai. Ebben olvasott a szomorú királylányokról, akiket a büszke sárkányősök valaha erőszakkal elragadtak a fejedelmi udvarokból. Ötszáz esztendeje is megvan, hogy abbamaradt a királylány-rablás szokása, mert az ősök erőfeszítései ellenére a királylányok tisztaságmániája mit sem változott, és a legbölcsebb sárkányuralkodó végül megtiltotta a királylányok behozatalát. Manapság már üknagypapa könyve is tiltott olvasmánynak számít. Az idegen lény nagyon hasonlít a képekre, amit könyvben láttam, gondolta, de valami nincs rendben.

Semmi nem stimmel, ráncolta a homlokát Sári. Az arc, a nemes vonások kétséget kizáróan királylányra utalnak. De minden egyéb... Lássuk csak, mire emlékszem még abból a könyvből... „A királylányok haja hosszú. Kontyban viselik, és ékkövekkel díszítik. A fej elmaradhatatlan dísze a korona. Gazdagon hímzett, ragyogó ruhákat öltenek, és selyem topánkában tipegnek." De ez a lány itt egész másként fest. Virágos nadrágfélét visel, ami éppen csak eltakarja a térdét. A lábán meg fűzős cipő van, az orra kissé szétrúgva. A fején egyáltalán nincs korona, a haja meg RÖVID!! Alig ér a válláig... Nem, ez érthetetlen! Vagy ennyire figyelmetlenül olvastam volna?!

Samu ünnepélyesen köhécselt.

- Sári, Bori, ismerkedjetek össze! - szólt kurtán, és gyorsan elhallgatott. Jobb lesz, ha a lányokra hagyja az ismerkedés kínos pillanatait, gondolta. Ugyan mit is mondhatna Sárinak a királylányról? Majd ők szépen tisztázzák a dolgot!
- Ki vagy te, szép királylány? - szólalt meg Sári, és kíváncsian közelebb lépett. - Mondd, miért viselsz ilyen különös öltözéket? Talán álruhában jársz? Esetleg száműztek otthonról?

Bori értetlenül bámult a sárkánylányra. A lesz a legjobb, gondolta, ha szépen bemutatkozik. Udvariasan meghajolt, és barátságosan rámosolygott Sárira.

- Bori a nevem, és a Kerékgyártó utcában lakom. Sajnos, nem vagyok királylány! Iskolába járok, a második bébe. Samu, a testvéred vett rá, hogy vele jöjjek. Nagyon kíváncsi voltam már Sárkányországra, és rád, Sári. Samu rengeteget mesélt rólad!

Sári Borira mosolygott. Megkönnyebbült. A vendég tényleg nem királylány, hanem egy szép és nagyon kedves kislány. Onnantól fogva a két lány szája be sem állt. Samu szájtátva hallgatta őket. Sárit minden érdekelte. És Bori mesélt az otthonáról, a virágos rétekről, a fákról, a zsúfolt városokról, a mamáról, az iskoláról, a barátnőiről, a táncórákról és a kedvenc játékairól. Sári elbűvölten hallgatta új barátnőjét.