Mesemalom

Samu gyalogosan vágott neki a tűzokádásától itt-ott megszenesedett mamutfenyő rengetegnek. Fejében képek és gondolatok keringőztek. A tervezett házasság, Sarolta pironkodása, anyja szokatlan szigora, mindez olyan hihetetlennek tűnt.

Érthetetlen ez az egész, gondolta, hisz a Mama velem mindig olyan kedves. Folyton csak Sárit fegyelmezi pimasz viselkedése miatt. A húgom tényleg különc. Most mégis mintha Sárinak lenne igaza a házasság dolgában. Semmi olyat nem érzek Sarolta iránt, amiről Sári beszélt. Olyan szerelem-félét... Meg kell hagyni, szépen mondta. Meghatottan gondolt a húgára, aki miatta olyan bátran szembeszállt a mamával.

Azután eltűnődött Saroltán is, aki a szomszédos barlangban nőtt fel. Samu több mint egy évszázada ismerte már. Igazán kedves lány, és a szempillái különlegesen szépek, de valahogy nem tudta elképzelni, hogy feleségül vegye.

Samu addig töprengett, míg végül rásötétedett. Pislákoló tüzeket fújdogált, és talált egy keskeny ösvényt a fák között. Az erdőnek ez a része már nem volt olyan kihalt és kopár, mint a barlangok közelében. Ismeretlen fák és bokrok ágai csapkodták az oldalát.

Egyszeriben véget ért az erdő, és Samu szokatlan fényt pillantott meg. A világító oszlopok alatt ijesztően nagy dobozok álltak. Hú, vajon mi lehet ezekben, töprengett izgatottan. Hová kerültem, és hogy találok innen haza?

Összeszedte minden bátorságát és továbbhaladt. Botladozva lépkedett a vasdobozok kerekeit tartó bordák között. Egyre fáradtabban vonszolta magát, és már nagyon vágyott a pihenésre. Kinyitotta az egyik szerkezet ajtaját, hátha odabenn kicsit meghúzhatná magát. Odabenn a szénrakás ismerős illatot árasztott. Felmászott a kupac tetejére, és nyomban mély álomba zuhant.

Álmában úgy érezte, hogy a házikó megmoccan alatta, és a csikorgó-nyikorgó kerekek lomhán útnak indulnak.

Samu semmit nem tudott a pályaudvarokról, a szenes vagonokról, sőt, az emberekről sem. Ez nem lett volna így, ha jobban figyel az iskolában, amikor az emberekről, és a szokásaikról volt szó. A tanító néni számtalanszor megismételte, amit minden sárkánynak tudnia kellett, s amit - Samut leszámítva - minden kis sárkány betéve fújt.

1. „Az emberek mosakodni szoktak. Naponta zuhanyoznak vagy fürdenek, a fülükben kotorásznak és reggel az az első dolguk, hogy az arcukat bevizezzék. Mindehhez különféle pacsulikat használnak, melyeknek illatát a sárkányorr nem viseli el.
2. Az emberek a fogukat sikálják. Akad közöttük olyan, aki egy nap akár háromszor is képes erre. Jelentéktelen fogsoruk fehéren csillog. Ízléstelenségüket jól mutatja, hogy nem szívlelik a nemes, foglepedéken érlelt szájbűzt, melyre a sárkányok évezredek óta joggal büszkék.
3. Az emberek nem esznek macskákat. Egyesek az otthonukban cirógatják a sárkányok kedvenc csemegéjét.

Szóval, ha Samu jobban figyel az órán, akkor nem érte volna akkora meglepetés, amikor a szerelvény nyikorogva lefékezett, és egy ember beugrott a vasszekér gyomrába.

- Potyautas! Fogadjunk, hogy már megint egy potyautas! Bebújt a szenes vagonba, hogy ne szúrjam ki! Mutasd a jegyedet, te vagy lependerítelek a vonatról! Fúj, ezt a bűzt!

Samu persze nem váltott jegyet. Azt sem tudta, hogy mi fán terem az a jegy, és hogy miért kéri ez az izgága alak. De mire mindezt megkérdezhette volna, Samu már a kocsi ajtaja előtt találta magát. Odasegítette a barátságtalan, sapkás ember jól célzott, erőteljes rúgása.

Odakinn ragyogó napsütés szikrázott. Nyoma sem volt a sárkányföldi tájnak. Se egy kopasz sziklaszirt, se egy meddőhányó, se egy kőomlás, még keselyűk se köröztek odafenn.

- Jaj, nekem! - kiáltott Samu. -Hol vannak barlangok? Mik ezek a színes dobozok? Szent sárkány farok! Kik ezek az aprócska népek? Hová keveredtem?!

Bizonytalan léptekkel botorkált a pályaudvaron. Ügyet sem vetettek rá az emberek, mindenki el volt foglalva ügyes-bajos dolgaival. Az igazgató igazgatni szaladt, az értékesítő azon gondolkozott, kinek értékesíthetne aznap, az informatikus egy új számítógépes játékon törte a fejét.

Mihez kezdjek most, gondolta Samu kétségbeesetten. Szeme sarkában szétmorzsolt egy könnycseppet, és szárnyait szélesre tárva elrugaszkodott a rákosrendezői vasúti töltés oldaláról.