Mesemalom

Kamilla aznap éjjel szemhunyásnyit sem aludt. Fel-alá járkált a lakásban, és egyre azon törte a fejét, hová tűnhetett el Bori. Sírt is, de nem engedte, hogy a kétségbeesés elhatalmasodjon felette. Tudta, érezte, hogy kislánya nemsokára hazatér.

- Istenem, de hát hol lehet? - visszhangozta kiáltását az üres lakás.

Már mindenkit végighívott, még a rendőrségen is járt. Egyedül Manci néni, a bal oldali szomszéd látta Borit délután a kertben, amikor az Samuval beszélgetett.

A reggel belopódzott a lakásba, de Kamilla most ügyet sem vetett a friss péksütemény és a kávé illatára, a szomszéd csoszogására. Egy ismerős hangra azonban azonnal felkapta a fejét. Tornacipő talpának csusszanása hangzott fel a lépcsőházban, és kivágódott a bejárati ajtó.

- Mami! - kiabálta Bori. - Mami, kérlek, ne haragudj rám! Kicsit körül akartam nézni Sárkányországban. Biztos voltam benne, hogy vacsorára itthon leszek, de...
- Ó, te hálátlan gyermek! - kiáltotta Kamilla. - Csak hogy itthon vagy!

Egyszerre szakadt ki belőle az öröm, és a leírhatatlan megkönnyebbülés, hogy a kódorgó gyermek ismét a derekát szorítja erős kis karjával. Boldogan simogatta lánya fényes szálú, barna haját, míg az befészkelte magát az ölébe. Bori még a sárkány kíséretről is megfeledkezett.

Sári udvarias köhintése zavarta meg őket.

- Jaj, mami, még el sem meséltem, hogy mi történt! Nézd, itt van Samu! De Sári, a kishúga, és Sarolta is velem jött! - újságolta.

Bori izgatottan elmesélte a Sárkányországban átélt kalandokat. Amikor a történet végére ért, végignézett sárkánycsemetéken, akik kissé zavartan még mindig a nyitott bejárati ajtó előtt álldogáltak.

- Mami?
- Igen, szívem!
- Ugye, itt maradhatnak egy kis időre? Beláthatod, hogy Sárkányországba nem mehetnek vissza. Kérlek, engedd meg!

Kamilla nem tudott ellenállni a kérlelésnek, bár érezte, hogy a sárkány-elszállásolás nem egyszerű feladat.

- Hát persze! Miért is ne? - sóhajtott. - Gyertek beljebb! Úgy is üres a vendégszoba, jól meglesztek ott hármacskán, ugye?