Mesemalom

Arszin dühös volt és tehetetlen. Hozzászokott, hogy mindig mindent megkapott, amire vágyott. Gyermekkorában az áhított játékokat, ifjúkorában a nemes telivéreket, és persze aranyat, szekérderéknyi kincset. Elég volt egyetlen egyszer kiejtenie a száján, hogy milyen szívesen kormányozná az országot, és az apja azonnal fejére helyezte a koronát. Most azonban fordult a kocka.

Minden áldott nap meglátogatta Frézát. Gondosan készült a találkozásra. Udvari szolgák nyüzsögtek márványkádas fürdőjében. Egyikük Arszin vékony szálú, vállára omló szőke haját fésülgette, a másik ráspollyal fényesítette a királyi körmöket. Az udvari szabó sem panaszkodott, a fiatal király újabb és újabb rend öltözéket rendelt. Zsabós selyemingeket, kaftánt aranyozott rátéttel, gazdagon hímzett köpenyeket.

Fréza fáradtan, és zárkózottan utasította el a király közeledését. Sem a bók, sem a fenyegetés nem használt. Logíria rettegett uralkodója egy tyúklépéssel sem férkőzhetett közelebb Fréza szívéhez.

Arszin nem értette, mi a baj vele. Szerette a tükörképét, elégedetten mosolygott vissza rá. Úgy találta, hogy szőke haja, magas homloka, karcsú termete vonzó látvány. „De ez a nőszemély konok, hajthatatlan. Talán valami fenséges királyi cselekedet kellene, hogy teljes fényében lássa fejedelmi nagyságomat” – gondolta felszegett fejjel. "Igen, valami lenyűgöző!"

A gondolat beférkőzött a fejébe és egész álló nap nem hagyta nyugton. Fel és alá járkált a palotakert gondosan nyírott sövénylabirintusában. Mindig itt kötött ki, ha valami nem hagyta nyugodni. 

„Ez az! Megvan! Apámnak nem sikerült, de majd én megmutatom! Rajtam nem fog ki Kalandria! Ráfér a logíriai katonákra a harci küzdelem ennyi unalmas, békés év után!”   

Riasztotta az udvari futárokat. Azonnali tanácskozásra hívta a vezéreit. Két óra múlva minden meghívott a hatalmas, mahagóni asztal mellett ült a boltíves tanácsteremben. Bénító csend lett, amikor Arszin felemelkedett a trónszékről.

-      Hadvezéreim! Gondolhatjátok, milyen jelentős lehet az ügy, ha azonnali megjelenésre kaptatok parancsot.

A király elhallgatott. Jelentőségteljesen körbetekintett a hadurakon. A kilenc hadtest erős emberei pattanásig feszült idegekkel várták a folytatást.

-      Bolygónkon fejetlenség, féktelen szabadság lett úrrá, amely mára a fejlődés akadálya. Nyilvánvaló, hogy Logíria a Terdon legerősebb országa. Akkor szilárdul meg itt a rend, ha határozott kéz irányít minden népet a helyes irányba. Ez a kéz csak logíriai kéz lehet. Ez a kéz az én kezem!

Arszin a magasba lendítette a karját.

-      Kalandria lesz az első ország, amit hadseregünk leigáz. Ha ott győzünk, a többi már gyerekjáték lesz!

A hadvezérek felugrálva éljeneztek. Csak az öreg Gofár, a fehér szakállú, rangidős tiszt maradt ülve. Csendben megvárta, amíg csillapodik a határtalan lelkesedés, majd szólásra jelentkezett. Hajlott háta tiszteletet parancsolt.

-      Jó uram! Én vagyok az egyetlen ebben az ülésteremben, aki részt vett az utolsó kalandriai háborúban. Fiatal tiszttársaim nem tudhatják, milyen csúfosan futamodtunk meg akkor. Ez az ország kemény dió, a mesemalom kérlelhetetlen fegyver a kezükben. Nem győzhetünk, amíg áll az a malom!

-      Igazad van, jó Gofár, semmit nem szabad elkapkodni. Kérlek, mondj el mindent apám hadjáratáról, és a rettegett mesemalomról.

Gofár elmesélte, hogyan hódította meg Logosz Legyezőföldet, Gézengúziát és a Pipacs-szigeteket. Részletesen ismertette a kalandriai háborúra vonatkozó terveket, Heimon kirohanását, és az ütközeteket.

Amikor az utolsó csata leírásába fogott, Gofár érezte, hogy egyre erősebben lüktet a halántéka.

-      A mesemalom félelmetes őrlőfogazata varázsos meséket ont. Szörnyű veszély ez a logíriai hadaknak. A katonákat elviselhetetlen fejfájás gyötri a malom közelében.

A hadvezérek csendben ültek. Arszin érezte, hogy a lelkesedés elillan a nyitott ablakon keresztül. Magabiztos nyugalmat erőltetett magára, és így szólt.

-      Gofár, ugye nem képzeled, hogy erre nem gondoltam? Későre jár, ma nincs idő arra, hogy kibontsam a tervem minden részletét, de legközelebb minden részletet kidolgozunk.

A hadurak kifelé indultak a palota kockás kővel kirakott folyosóján. Arszin nézte távolodó sziluettjüket. Halántékában lüktetett a vér.

„A mesemalom! Az örök ellenség! Valamit ki kell találnom! Valamit ki kell találnom…”